Az alföldi buga galamb kialakulása

Az alföldi buga galamb kialakulása-ról, eredetéről írásos anyag nem áll rendelkezésre, a fajta kialakulását a mai napig homály fedi, bár több feltételezés is napvilágot látott már az elmúlt évtizedekben.

Egyesek szerint a fajta őseit a török megszállást követő időszakban, a megszállók által behozott nagytestű, sima fejű, erős csontozatú, lábtollas, jól nevelő, a betegségekkel szemben ellenálló török galambból tenyésztették ki.

Valószínűbb és elfogadottabb az a feltételezés, hogy a magyar óriás galamb és a Szeged környékén tenyésztett szíves keringő galambok utódaiból alakult ki, önálló fajtaként. Mára, sokak által az egyik legszebb magyar fajtának nevezett alföldi buga galamb. Ez a nagytestű, igénytelennek tartott, színes, gatyás galamb, csattogó repülésével magához vonzotta a környéken élő más galambokat. Így a tanyavilágban előszeretettel tartották előnyös tulajdonságai, szép megjelenése és „fogó galamb” tulajdonságai miatt. Szeged környékén méretétől függően kis és nagy „paraszt” galambnak is nevezték.

Az alföldi tanyavilág és falvak jellegzetes fajtája, mára kevés tenyésztő által tartott feledésbe merülő fajtája.

A Magyar házi galambbal való rokonságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a két nagytestű, lábtollas és fésűs, rokonfajta egyidejű, egymás melletti megjelenése bizonytalanságot keltett a fajta(ák) megítélésében.

„Balassa György 1901-ben kiadott könyvében Magyar házi néven mutatja be az olvasóknak. Az időkben az Alföld városaiban tenyésztették elsősorban. Csongrád megye büszkesége és különlegességét képzi, bár a szomszéd vármegyékben is el van terjedve.”

Winkler János 1925-ben kiadott könyvében Óriás magyar tollaslábú házigalambnak nevezi. Írásában Ő is Csongrád és Szentes környékét említi tenyésztési helyként, ekkor még csak fehér színben fordult elő. A szerző felháborodva írja cikkében, hogy egyesek még ma is Búbos-gatyásként emlegetik ezt a gyönyörű galambot.

Arra viszont nincs bizonyítékunk, hogy kik és mikor alakították ki úgy a fajtát, hogy megállja a helyét a magyar és külföldi galambfajták között.

A „Baromfitenyésztés” című szaklap 1959. évi 6. számában jelent meg először írás az óriás galambok csoportjába tartozó igazi magyar alföldi „buga” galambról.

Alföldi buga galamb 01

Erre hivatkozik Dr. Péterfi István „A házi galamb és tenyésztése” (Bukarest 1961.), valamint a könyv átdolgozott kiadásában (Bukarest 1970.) című munkáiban.

Külföldön a „Deutsche Geflügel Zeitung” tekintélyes szaklap 1962. évi 18. számában ismertették a „buga” galambot. Joachim Schütte német szakíró a „GeflügelBörse”

1. évi 10. számában részletes bemutatást állított össze a buga galambról.

A fajta utáni érdeklődés tovább folytatódott, az Egyesült Államokban Wendell M. Levy „Encilopedia of PigeonBreeds” című 1965-ben megjelenő munkájában mutatja be az alföldi buga galambot.

A fajtát tenyésztők által a szívhátú rajzváltozat terjedt el leginkább, ezek közül is a fekete, sárga, vörös és kék. Mivel a fajta kialakulásáról pontos szakirodalom nem ismert, a fajta leírása mai napig szűkszavúan és pontatlanul határozza meg a fajta standardját. Sajnálatos módon a fajtaleírás nem mutat összhangot az ideálrajzzal, de legfőképpen a kiállításokon kevés darabszámban bemutatott galambokkal.

A szebb napokat megért fajta felkarolása és minőségi megőrzése végett megalakult az Alföldi buga fajtaklub. Melynek kevés számú lelkes tagsága, próbálja megőrizni ezt a sokak által az egyik legszebb galambnak is nevezett magyar fajtát.

Alföldi buga galamb